A családomban nem volt kutyánk, de a nagyszülőknél, rokonoknál sokat találkoztam velük. Azt gondolom ezek is alapot adtak ahhoz, hogy egyszer majd saját kutyám/ kutyáim legyenek, bár azt magam sem gondoltam volna, hogy ez majd elindít egy olyan úton, amiben kiteljesedhetem.

Korábban vadászatokon láttam a kutyákat dolgozni, és mindig nagy csodálattal figyeltem a jól dolgozó vizslákat, illetve a kapcsolatot kutya és gazdája között. Ezt az érzést szerettem volna én is megtapasztalni, ezért döntöttem úgy, amint lesz lehetőségem, szeretnék egy vadászkutyát. Erre 5 évig kellet várnom, de amikor eljött az idő rögtön kettő is érkezett a családba, szinte egyszerre. Egy befogadott rövidszőrű német vizsla (Odin), és egy kis münsterlandi vizsla (Herceg). A kis münsterlandi vizsla fajtával is egy vadászat során találkoztam, és rögtön elvarázsolt lelkesedésével, odaadásával és küllemével. Miután a fajtáról szinte azonnal döntés született, igyekeztem a lehető legtöbbet megtudni róla, és utánajárni a tenyésztőknek. Így jutottam el a Gólyadombi Csibész Kennelhez, és Kiszel Árpádhoz, akinek köszönhetem első kis münsterlandi vizslám.

  A vadászkutyázás iránti szenvedélyem vezetett ahhoz, hogy saját kutyáim legyenek, és így ez a képzés áll a legközelebb a szívemhez. Az évek során egyre többet tanultam és tapasztaltam, rájöttem, hogy ez nem csupán hobbi számomra, hanem hivatás is, ezért elvégeztem egy kutyakiképző tanfolyamot is. Ennek ellenére, igyekszem folyamatosan tanulni, tudásomat fejleszteni, és nyitottnak lenni a vadászkutyázáson kívüli kutyás sportok és családi kutyázás irányába is, mivel a fajta igen sokoldalú. Szeretném, ha a gazdáknak a legjobb tudásom szerint tudnék segíteni, és megoldást tudjak adni a kellemes együttélésre, illetve tudjak segíteni a vadászkutyás céljaik elérésében. Hiszem, hogy a megfelelő oktatás és türelem révén minden kutya képes a legjobb formáját hozni, és boldog, kiegyensúlyozott életet élni.